A Református Kollégium

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum történetének kezdete 1556-ra vezethető vissza. Ebben az évben a kolozsvári országgyűlés jóváhagyta három országos jellegű protestáns iskola felállítását, egyikéül a vásárhelyi kolostort jelölte ki. A következő év februárjában, Gyulafehérváron Izabella királynő a Ferenc-rendiek egykori kolostorát kijelöli az intézmény számára. 1557 őszén, a Vártemplom mellett, megnyitotta kapuit a Schola Particula.

1601-1602-ben Basta hadai feldúlták a Vártemplomot, és ekkor költözött át a Schola arra a helyre, ahol ma is áll a Bolyai Líceum. Az 1557 és 1718 közötti időszakban a tanulók összlétszáma 3586, a deákok száma 30-40 vagy ennél több volt. Az iskola több diákja részt vett az 1703-tól kezdõdõ Rákóczi féle szabadságharcban.

A szabadságharcok idején menedéket nyújtott a sárospataki főiskola és a gyulafehérvári kollégium idemenekült 50 diákjának és 2 professzorának. Ezen intézmények 1718. április 30-án egyesültek a Schola Particulával, létrehozva a Református Kollégiumot, teológiai, bölcsészeti és jogtudományi tanszékekkel

1802. szeptember 27-én a kollégium birtokába kerül Marosvásárhely első nyomdája, ahol napvilágot lát többek között Bolyai Farkas és János "Testamen és Appendix" című műve, valamint Borosnyai Lukáts János "Régi és új Vásárhely" c. verses leírása.

Bolyai Farkas megtartotta 1804. május 4-én a székfoglaló beszédét. Ezzel kezdődött meg a kollégium Bolyai-korszaka. Farkas az oktatás korszerűsítésével foglalkozott egész tevékenysége során. Oktatási-nevelési terveit, tanügyszervezési elképzeléseit két tanulmányban fogalmazza meg, tantervi javaslatokat készít, ellenzi a tanulók gépies, lélektelen, állandó foglalkoztatását. Nevelői hatékonyságának a bizonyítéka fia. Bolyai János „e kollégium falai közül indul el a halhatatlanság útján” (Kozma Béla).

1833-tól minden tantárgyat magyarul tanítanak!

A diákok egy emberként vettek részt az 1848. március 25-én Bodor-kút előtt tartott tömeggyűlésen és később a szabadságharcban is. Az iskola tanárja Török János mint a Makk-féle összeesküvés egyik áldozata 1854-ben. Az 1848-as szabadságharc idején a kollégium helyiségeit kórházként használták.

A Trianon után erre az intézményre is ránehezedett a fojtó légkör. A II. Világháború után, 1948-tól az államosítás és a tanügyi reform következtében megszüntették a református kollégiumi státusát, és 2. Számú Fiúlíceumként működött tovább.

1957-ben, az iskola fennállásának 400. évfordulóján sikerült elérni az intézmény nevének megváltozatását: a világhírű professzorának, Bolyai Farkasnak a nevét vette fel. A kollégium akkori közkedvelt igazgatója, Kozma Béla így vélekedett: „Sokkal nehezebb és veszélyesebb volt a régi nevet levenni, mint az újat feltenni”.

Az iskola történetében jelentős változást jelent az 1960-as év. Ekkor a kollégiumot vegyes iskolává alakították át: átvittek az utolsó négy évfolyamról egy-egy osztályt az addig román Alexandru Papiu Ilarian iskolába, és onnan osztályokat hoztak ezek helyébe. Ezzel megszűntették iskolánk több mint négy évszázados magyar tanintézeti jellegét.

Az 1990-es márciusi magyarellenes események kirobbantásának legfőbb oka a Bolyai Farkas Elméleti Líceum ügye volt.

A 2001-2002-es tanévben, hosszas tárgyalások után eldöntötték a kollégium sorsát: a 2002-2003-as tanévtől nem indítottak román osztályokat. Így a líceum a 2006-2007-es tanévtől újra magyar tanintézet lett.

A Kollégium legrégebbi, ma is fennálló épülete az 1802-1803 között emelt kétemeletes bennlakása Ugrai I. pest-budai mérnök tervei szerint, 1957-ben az udvar felöli részen két emelet magasságig hozzáépítéssel megnagyobbították. A kétemeletes épület tetõzetén kis tornyot helyeztek el, melynek harangja be-és kicsengette a tanulóságot.

Homlokzata eredetileg kilenc ablaktengelyes volt zárókődíszes ablakokkal. Az udvari részen hat nagy félköríves ablak volt hivatva a szobák előtt vezető folyosót. A fehérre meszelt földszinti, téglaboltozatos szobák, valamint az árkádos folyosók a népi építészet hatását mutatják. A XIX. század folyamán épült a Nagyköz felöli új épület az utca felé üzletsorral, az emeleteken tanulószobákkal. Az 1848-as szabadságharc idején a kollégium helyiségeit kórházként használták. A bentlakás hosszában épült a könyvtár épülete és az auditórium magasföldszintes elrendezéssel, a barokk jegyében. A XX. század elején mindkét épületet lebontották.

1871-ben épült a Bolyai utca felöli régi kollégiumi épület és a Tornacsarnok.

A ma is álló főépületet 1908-1909-ben építették, közadakozásból, szecessziós stílusban, Baumgartner Sándor budapesti műépítész tervei alapján, Csiszár Lajos építész közreműködésével.

„A Bolyai-szellem híd Marosvásárhely és Göttinga, Marosvásárhely és Európa között. Világít, figyelmeztet, megvéd, és kötelez.” (Kozma Béla)

Linkek

• Sulitörténelem

• Wikipedia